KASSA-VIDÉK TELEPÜLÉSKÉPEI
Az örökséghelyzet kutatási fogalom, módszer és leírás egyszerre. A hasonló című településképi elemzésktől egy sor ponton eltér: nem csak a műemlékileg értékes együttesekre koncentrál, hanem a települések egészére, nem stíluskorszakokról, hanem általában a régiségről beszél, nem tárgyalja a csak régészetileg feltárható rétegeket, miközben különös figyelmet szentel a közelmúlt fejleményeinek. Itt elég legyen legfontosabb egyedi vonását, nevezetesen az időszemléletét kiemelni.
Az örökséghelyzet időszemlélete fordítottja a történeti gondolkodásnak. Míg az a múltból halad a jelen felé, és a múltat, mint önálló egészet kívánja megérteni, addig az örökséghelyzet a jelenből tekint a múltba, s csak olyan mélységben, ahogyan az reliktumok formájában napjainkig fennmaradt. Mindezzel lehetővé válik, hogy a településszövetet, mint forrást, ne hiányos adathalmaznak tekintsük a múltról, hanem a maga kiforrottságában elemezzük és értékeljük. A „milyen volt” kérdésfeltevés helyett pedig több és mélyebb figyelmet kapjon a jelen struktúráinak a feltárása. Az örökséghelyzet nem arra vállalkozik, hogy a különböző korszakok településképeit rekonstruálja, hanem arra, hogy a különböző korszakokból fennmaradt emlékeket a mai településképben beazonosítsa.
Mindezen túl még egy fontos jellegzetessége van az örökséghelyzet időszemléletének, nevezetesen a differenciálatlanság. Az örökséghelyzet esetében nem egyszerűen arról van szó, hogy a jelen településképből kiindulva lépésről lépésre haladva, ameddig a „szem ellát” visszafejtjük a múltrétegeket. Ha ezt tennénk, úgy végső soron visszajátszott történelmet írnánk. Az örökséghelyzet célja azonban elsődlegesen a jelenben élő múlt szerepének feltárása. Ebből a szempontból pedig indifferens az építészeti elemek tényleges kora, s csupán az a kérdés, mi tekinthető örökségnek, tehát a történeti település hagyatékának, és mi az, ami ennek az örökségnek a környezete, tehát egy új, modernizációs szerkezetiség. Az idő tehát két diszkrét kategóriába olvad össze, amely kategóriák a régi és új leegyszerűsítő logikáját követik. Az örökséghelyzet szempontjából tehát elegendő, ha régi és új között csupán egyetlen határvonalat húzunk. Régi és új határa Kassa-vidékén 1950-es 1960-as évek fordulójára tehető, amikor is a premodern, főként népi építőhagyományok elvesztették szabályozó erejüket, és átadták helyüket egy soha korábban nem tapasztalt gyorsaságú és léptékű építési konjunktúrának.
|
településkép történeti vizsgálata |
településkép örökséghelyzete |
|
a régmúltból halad a jelen felé |
a jelenről fejti le a múltrétegeket |
|
az építészeti elemeket az egykori településszövetbe „helyezi vissza” |
az építészeti elemeket mai kapcsolataik alapján elemzi |
|
lineáris időfelfogás (időszalag) |
diszkrét, illetve dichotóm időfelfogás (régi-új) |