KASSA-VIDÉK TELEPÜLÉSKÉPEI
Az udvarképek kifejezés nem túl gyakran használt fogalom, mivel a magyar nyelvű szakirodalom általában megkülönbözteti egymástól a telekformát, a beépítési módot, a házformát és a melléképületeket. Az udvarkép ezzel szemben ezeket az elemeket egyszerre igyekszik leírni és értékelni. Ha az udvarképek településképi jelentőségét nézzük, úgy azt mondhatjuk, hogy egy-egy település történetisége leginkább az udvarképek jellegén keresztül válik érzékelhetővé. A történeti utcavezetés ugyanis „láthatatlan” eleme az örökséghelyzetnek, míg a föld felett lévő tereptárgyak azonnal és mindenki által érzékelhető morfológiai sajátosságok.
Néhány jellemző udvarkép Kassa vidékéről:
Egy divatos otthon Semséről: élénk szín, barokkos erkély, osztatlan ablakok, előtte elegáns gyep, mintha csak egy angol kertvárosban lennénk.
Középosztálybeli otthon a nyolcvans évek végéről, kilenvenes évek elejéről. A nyolcvanas évekre a szocialista lakáspolitika kifulladni látszott. Az erőltetett típústervek helyett egyre inkább előtérbe kerültek az egyedi megoldáok. Ez az épület tömegformájában azonban még a korábbi korszakot idézi, és csak a magastető, illetve a városi mintára örökzöldekkel díszes előkert jelzi az új időket.
Ha valami igazán "csehszlovákos" Kassa-vidékén akkor azok kétségkívül az emeletes, lapostetős családi ház. A hatvanas évektől az állami ellőírások mmiatt drasztikusan csökkentették a fa felhasználását az építkezéseken, ami a korábbi építkezési mintákat teljesen ellehetetlenítette. Az első republika nemzeti modernitásának kései leszármazottjainak tekinthető falusi porták meglehetősen groteszkül illeszkednek a keskeny nadrágszíjparcellákhoz.
Amíg az állam be nem avatkozott, a falvakban még a hagyományos építőminták éltek tovább. Így a hatvanas évekbeli vidék még féligmeddig benne élt saját múltjában. Ennél a baskai épületnél egy korábbi félszuterénes házformára illesztettek rá egy újjab divatú típusházat.
Az építészetben a háború nem volt éles határ. Noha az átvonuló front miatt leégett házakat modernizálták, ez csak felgyorsulása volt annak a folyamatnak, aminek részeként kiszorulóban voltak a hagyományos tetőfedő anyagok, a nád és a szalma. Tornán az ájflaucskáról leköltöző, ahogy a helyiek mondják „lehurcolkodó” ruszin családok házai még teljes mértékben a paraszti térszervezés elveit követik.
Parasztporta Restén. A hosszúház, vagy ahogy a helybeliek nevezik, a vonatos ház, amelynek helyiségei egymás mögött sorakoznak, mint a vasúti fülkék, Kassa-vidék legelterjedtebb épülettípusa. Az oldalhatáron álló porta mellett tágas udvar terül el, nincsenek magas kerítések, amelyek lezárnák a tekintetet. Ezen a régi épületen még gang sincsen. A gang ugyanis csak a 20. században kezdett terjedni vidékünkön, előbb a gazdagabb portákon, majd a harmincas-negyvenes évekre lett általános, legalábbis a délebben fekvő falvakban.
Parasztporta Alsőtőkésről. Különleges udvartípus alakult ki a Kassa közvetelen környezetében fejlődő kisebb falvakban. Némi városi hatásra a pince lakható szuterénszintté, sőt akár emeletté is növekedhetett, ami az udvarnak kifejezetten városias külsőt kölcsönöz.
Torna. A nagykapus porta a céhes hagyományú történeti kisvárosok építészete. A szűk udvarokat háznyi magas hatalmas kapuk zárják el az utcától
Ruszin ház Ájfalucskáról. Ez az egyetlen régies épülettípus, amely még ma is településképileg meghatározó, legalábbis Ájfalucska esetében.