KASSA-VIDÉK TELEPÜLÉSKÉPEI
A II. József féle térképek és a 19. század végének első kataszteri felvételi ívei közt alig találunk eltéréseket. Ennek nyilvánvaló oka a népességszám stagnálása volt, de emellett a társadalomszerkezetben fennmaradt feudális hierarchiák is konzerválták a településszerkezeteket. Kassa-vidékén mindvégig meghatározó volt a földesúri hatalom túlsúlya. A felülről-lefelé szerveződő társadalom sajátossága a nagyfokú felügyeletből fakadó fegyelem, amely esetünkben abban nyilvánult meg, hogy a falvakban szinte sehol sem alakultak ki rendetlen, szabadon nőtt településrészek . S ha volt is ilyen kezdemény, azt hamarosan a sorfalvak mintájára telkesítették.
Kassa környékének tipikus történeti települése tehát szabályos, egyetlen tengelyű, főutcás falu, illetve kisváros. A templom topográfiájától függően ezen belül további két típus különíthető el. Az első esetben a templom a fő utca tengelyében helyezkedik el, ekkor piacutcás vagy hosszfőteres városról, illetve falu esetében orsós alaprajzról beszélhetünk. A második esetben a templom a házaktól elkülönülve, lehetőleg egy közeli magaslaton került elhelyezésre. Az ilyen települési alaprajznak a szakirodalomban nincsen külön elnevezése, ezért jobb híján templomalatti főutcás típusként említem majd. A két alaptípus a fő utca szélességétől, hosszától, a templomok számától és az esetleges bővítményektől függően számtalan változatban él. A rendezett alapszerkezettől eltérő „nem fő” utcás települések aránya mintegy alig húsz százalékot tesz ki. Ám ezek zöme is ikerfalu, amely tulajdonképpen két főutcás falu volt hajdanán.
Szeszta szabályossága a jobbágy-földesúri kötelékek erősségére, a hatalmi viszonyok stabil beágyazottságára utal. Még a falu déli felében kialakított zsellérnegyed sem mutat semmiféle rendetlenséget. A falu egyben a templomalatti településekre is példa, mivel a három egyház (katolikus, református, görög katolikus) temploma a házaktól elkülönülve épült fel.
Torna településszerkezete különösen tanulságos. Temloma egy közeli magaslaton fekszik, majd mintegy sétrány szerűen a dél kapu meghosszabbításaként alakult ki az első fő utca. Később az őt keresztező út mentén kezdett terjeszkedni a település. Mivel a földek zöme földesúri kézben volt, s mert a kisváros mezőgazdaságból élt, a terjeszkedés társadalmi-gazdasági korlátokba ütközött. Ezért újabb telekkimérések helyett a belső házhelyeket kezdték felosztani, hozzájárulva ezzel a sűrű, városias telekstruktúra kialakulásához.
Az Alsómetzenzéf melletti egykori cigánytábor ugyanazt a sorost beépítést követte, mint a legtöbb Kassa-környéki falu.
Noha Kassa környékére a növekedés volt a jellemző, néhán esetben utcák, sorok eltűnésével is találkozunk. A Szepsi-Kassa országút nyomvonalának áthelyzése után a régi országút melletti házcsoport a szántó közepére került. Semsén a zsellérsor, Felsőmecenzéfen az orsó közepén álló házak tűntek el. Jászón a hegyre fölkapaszkodó rövidke utcákat kezdi benőni a fű.