KASSA-VIDÉK TELEPÜLÉSKÉPEI
Az utcakép az, amely legközelebb áll a terepen járó ember tapasztalatához, valahol félúton az alaprajzi szintézis és az épületekre koncentráló partikularitás között. Az utcakép, mint a járás közben kialakuló élmény megjelenít valamit a mozgás során alakuló összefüggésekből is. S noha az utcakép áll legközelebb a terepen észlelhető valósághoz, mégis ez az, amely a legnehezebben kategorizálható, hiszen ugyanannak a helynek többféle látványa is lehet. Egy meredek kaptatón feltekintve például zárt, szurdokszerű kép bontakozik ki, miközben lefelé tágas panoráma nyílik a táj felé. Egy valamikori kút helyén kialakuló kiszögelés az egyik irányból közelítve jóformán észrevétlen marad, miközben szemből haladva valóságos kis térnek tűnik.
Impresszionalitásuk ellenére bizonyos utcák mégiscsak meglepően hasonlóak egymáshoz. Ez a hasonlóság persze nem is annyira meglepő, ha belegondolunk, hogy az utcaképek elemei bizonyos szabályszerűségek mentén épülnek fel. Az orsós településszerkezethez kapcsolódó utcaképek például szinte mindenütt ugyanazokat az utcaképi helyzeteket hozzák létre, a lejtős terep is generál bizonyos logikus megoldásokat. Ha mindekhez hozzávesszük, hogy Kassa-vidékén az épülettípusok is nagy homogenitást mutatnak (hiszen szinte mindenütt a hosszúházak, illetve azok változatai voltak a meghatározók), érthetővé válik, hogy az elviekben végtelen számú variáció végső soron tipikus helyzetekben kumulálódik.
Példák az utcaképekre:
Fő utca Felsőmecenzéfen: A fő utca jellegű utcaképnek a látványát egy központi épület, rendszerint egy vagy több templom, esetleg városháza vagy kastély szervezi. A környező lakóházak ezt a központi motívumot emelik ki, ezt készítik elő. A fő utca látképe a központi épület léptékétől függetlenül monumentalitás hatást kelt. Ennek oka egyrészt a tágas perspektíva, amely akár több tucat épületet is átfoghat, másrészt a centrális térrendezés. Kassa-vidékén leggyakrabban az orsó alaprajzú falvakban, illetve a piacutcás városokban érezni ezt a térhatást. Az oldalhatáron álló portákból álló utca a központhoz közelítve szétnyílik, és szinte magával ragadja a tekintetet.
Szalagtelkes utcakép Debrődről: Alapja a hasonló nevezésű telekrend, és annak szabályos, utcavonalhoz igazodó beépítése. Az úti utcában a látvány esszenciáját nem egy központi épület, hanem a lakóházak ritmusa adja. Mivel a látványt a laküházak szervezik, érthető módon egy-egy láncszem kiesése is felboríthatja az egyensúlyt. A zsákfalu Debrődön ez szerencsére nem következett be.
Labirintusszerű utcakép Somodiból: Ez az utcakép rendívül zárt, intim hatású. Alaprajzát tekintve Kassa-vidékén általában az orsós szerkezet egy sajátos változatához kötődik. Itt nem a fő utca öleli körül a templomot, csak egy abból kiágazó mellékutca, amelynek egyik térfalát a templomtest, a másikat pedig lakóházak alkotják. Mivel az utcakép éles kanyarok sorozatából áll, egyszerre legfeljebb 4-5 épület tárulkozik fel, mintha egy labirintusban járnánk.
Szurdokutca képe Ájfalucskáról: Ez az utcakép a domborzati viszonyokból alakult ki. A kisebb, gyors folyású patakok völgye ugyanis olyan szűk, hogy körülötte alig fér el két sor épület. Az építésre alkalmas rész néha elkeskenyedik, ilyenkor a befordulnak, és hosszanti oldalukkal tekintenek az utcára. A hátrafutó telkek meredeken emelkednek, így az utcakép szerves része a környező völgy természeti koszorúja.
Vízparti utca Somidiból: A víz folyton mozgó elem, amely éles ellentéte az épített tér statikusságának. Ebből az ellentétből adódik a vízparti utcakép egyedülálló hangulatisága, amelyet olyan járulékos tényezők is emelhetnek még, mint a hidak vagy a víz fölé hajló füzek. Az épületek néha „velencei módra” egészen közel merészkednek a patakhoz. Lakóépületek ritkábban, melléképületeket annál gyakrabban állnak a vízparton, hiszen ezzel lényegesen könnyebbé vált a mindennapi munkához szükséges víz szállítása.